Végig verőfényes napsütésben, hűvös, de vállalható időben tekertük le a mintegy 120 km-es távot. Sajna, többeket elriasztott az előzetes infó, így csak négyen indultunk. A többségnek ismeretlen vidéken kellemes dimbes-dombos terepen haladtunk. Példásan felújított, vagy teljesen elhanyagolt templomok, kastélyok és egyéb látnivalók övezték utunkat. Balassagyarmat piacterén ízletes sültkolbásszal enyhítettük éhünket, majd a már jól ismert cukrászda biztosította számunkra a deszertet. Kissé elnehezülten folytattuk a tekerést, a járhatatlannak tűnő földút miatt, továbbra is aszfalton. Szécsényben Andor fájdalommal elhagyott bennünket, így immár hármasban kerekeztünk tovább. Kis kitérővel felkapaszkodtunk Hollókő házai közé, ahol megcsodálhattuk a, na mit is? Hát persze, hogy a kocsmát. Még feltekertünk a végtelennek tűnő alsótoldi emelkedőn, a híres bablötyist (nyitva volt) azonban galád módon kihagytuk. Egy utolsó zúdulással leereszkedtünk Pásztóra, ahonnan kellemes zakatolással tértünk vissza a fővárosba. Összességében kellemes nap volt, megérte a fáradtságot.