Rövid topikos és emailes szerverzkedés után 8.30-as váci találkozóban maradtunk, és majdnem mindannyian ott is voltunk. Havária sporira vártunk még egy kicsit, de háromnegyedkor már nem bírtuk visszatartani a bennünk szunnyadó elemi erőket, Istyu48, Lászlójános, Solymipapa, PIDHU összeállításban vágtunk a 120km-es távnak.
A lapos induló szakasz után szépen felhullámosodott :o) az út, és a penci ellenőrzőponton Solymi már vételezett egy szendvicset, gyomorkorgás ellen.

Diósjenőig szépen eltekergéltünk, ott hivatalosan is megerősítették, hogy a Királyházáig terjedő szakaszon hólánc használata kötelező. (Ekkor már bizonyos voltam benne, hogy jól választottam, amikor a reku helyett túrabicóval jöttem.) Az emelkedős részen így se bírtam feltekerni, állandóan kipörgött az 1.9-es Schwalbe Marathon, így aztán 3 km/h sebességgel feltoltam a gépegységet. A cimboráknak a csúcson kellett rám várni, amiért ezúton bocsi.
A lejtős szakaszon már vidáman királykodtam, a házilag, pillepalack-darabokkal megtoldott sárvédőim szépen fogták a spriccelő latyakot.
(Sok országútist visszaelőztem ezen a részen, ami a magamfajta kocabringásnak mennyei élvezet volt.) Ha nem kellett volna (kétszer) letennem a kezem :o)útközben, porszárazon értem volna le. Sokáig emlékezni fogok a krosszos sárvédővel, illetve anélkül guruló csuromvizes barátaim által elmondott kacskaringós "imádságokra".

Kemencén szárítkozás, forraltborozás, buktapusztítás után köszöntünk el a fogadóstól, hogy nekivágjunk a Szobig tartó ellenszeles szakasznak. Égő orcával kellett tapasztalnom, hogy a két - nálam idősebb - útitárssal csak úgy bírok lépést tartani, ha bebújok a hátuk mögé. Zokszó nélkül húztak maguk után, köszi. Nagyon lekvár vagyok még...

Szobról vissza, fel Kóspallagra, ez már nem volt annyira halálos, onnan meg már merő élvezkedés (ereszkedés) volt Vácig. Itt megkaptuk az okleveleinket, sőt én piros tasakot is kaptam a szélvédőmre :o( (Nem vettem észre hogy fizetős zónában parkolok, egyik autóban se láttam jegyet...) No mindegy, 1500 ft.