. Nos röviden megvolt. Egy kicsit hosszabban:
Indulás Nagybátonyba vonattal, a térkép a Bátonyterenye gyűjtőfogalmat ismeri. A lelkes csapat Gödöllőn 3 fősre duzzadt:Andor,csigapapa, és szerénységem, azaz solymi papa. Andorral kiszámoltuk, hogy ez a tavalyi mátra túrához képest 50%-os létszámnövekedés. A legnehezebb feladattal kezdtük, (no nem forralt bor ivással), hanem a megfelelő erdészeti út megtalálásával. A többi már egyszer volt, csak azon kellett maradni. Mindjárt az elején megszemléltük az elhagyatott Katalin bányát. Csodálatos őszi-téli tájon tekerésztünk, teljesen autómentes környezetben. Következő megállónk Bec-kút volt túl a félúton Mátraalmás felé. Utána rövidesen becsatlakoztunk a Szuha felöl jövő országútba, és már bent is voltunk Mátraalmáson. Itt következett a túra egyik lényeges eseménye, külön a mi részünkre legyártott forralt bor elfogyasztása. Nyilván sokat számitott, hogy Andorral úgyszólván törzsvendégek voltunk, hiszen egy éve is itt álltunk meg. És ezen a környéken nincs valami nagy nyüzsgés. Minden jónak vége szakad egyszer, másztunk tovább erdészeti aszfalton, mígnem elértük az országutat a panoráma kilátó helynél, ahol Andorral büszkén mutattuk csiga papának a széditő mélységbe,Parádsasvárra vezető P+ turista utat, ahol tavaly felmásztunk. Itt szóba került még Mátraszentimre, mint a legmagasabban fekvő lakott település, de inkább Mátraháza felé vettük az irányt. Természetesen letértünk ismét erdészeti aszfalt útra. Mátraháza és Mátrafüred között értünk ki ismét civilizációs területre,(hüjje autósok közé). Itt rövid tanácskozás után északnak fordultunk Mátraháza felé, Kékestető meghóditására. Rövid tekerés után befutottunk Mátraházára, ahol csiga papa villogtatta meg helyismeretét, és egyenesen a csülök büfé kerthelyiségébe vezetett minket. Andor az eléhezés szélén egyensúlyozva rögtön dupla adag bablötyivel tisztelgett a Papa hagyományok előtt. Csiga papa sült kolbásza is teljesen hagyománytisztelő volt. A forralt bor alapértelmezés szerint került az asztalra. Kellőképpen feltunningolva indultunk a Kékestető felé, ahova szerény személyem ért fel elsőként. Ez egyben régi tervem megvalósitását is jelentette, montival a világ tetején, először sikerült eljutnom a csúcsra. Az eddigi csodálatos napsütést itt már egy kis borongás váltotta fel. Semmi sem túlzás jelszóval magunkra szedegettük a zsákokban lévő tartalékot. Siszemüveg, maszk, plusz pulóver, stb. És zúdultunk lefelé, mire eszembe jutott, hogy fázni kellene kicsit, már Gyöngyösön voltunk. Mire 4 óra után sötétedni kezdett már vonaton ültünk. Andornak maximális
tisztelet, hiszen neki az orvos a repedt bordáira tekintettel teljes nyugalmat és pihenést irt elő, a Kékestető megmászása ettől nyilván kicsit messze esik, dehát a jó társaságért mit meg nem tesz az ember. Hát igy jártunk!
