R0fike

Cserkésztúra macho-illattal!

Ghiml a Criticalmass gyülekezőjén ideadott gyuri62 sátorállítási tudományáról egy oktatókazettát, majd kérte vissza, mert beruházott megfelelő eszközökre, amivel fel tudja dolgozni az amyagot.

Valamilyen oknál fogva azt hittem, ükapó megjelenik a Cserkész túrán, ezért megkértem kollerandort, hogy vigye ki a kazit.

Andor a megbeszélt időben, reggel 6 órakor meg is jelent nálam. Rövidujjú mez, rövidnadrág, de legalább volt rajta kendermagos pukkasztókendő!

Hívott, menjek vele, de nagyon korán volt.

Fél kilenc felé már nagyon megbántam, hogy nem indultam neki a dolognak. Nem esett az eső, a hőmérséklet pedig 12 fok volt, igazán kellemesnek igérkező nap kezdetén álltam, az időjárásjelentés is 15-19 fokot jósolt, és kevés esőt.

Összekaptam magam, HÉV-el kimentem Szentendrére és elindultam fel Dömörkapu felé.

Andor rámtelefonált Friczy telefonszáma miatt, így megtudtam, hogy hol járnak, ők megtudták, hogy én jövök velük szembe, csak azt nem tudtuk meg, hol van Friczy.

A Dömörkaputól felfelé haladva találkoztam a droidokkal, gyuri62, Alu-Sas, kispantani és kisköves személyében. Beszélgettünk kicsit, majd ők tovaszáguldottak, én meg másztam tovább sikáros felé.

A hőmérséklet maradt 10-11 fok, ködös-párás idő, az aszfalt nedves a lecsapódó párától, de ezek ellenére gyönyörű volt a környezet, az őszi erdő.

Újabb fél óra tekerés után egy kanyarban feltünt Andor, láttára megfagyott ereimben a vér. Még mindíg a pukkasztó kendermagos kendő volt rajta a legmelegebb cucc.

Andort Alu-Sas-hugica és Solymi papa követte, csatlakoztam hozzájuk és elinduiltunk lefelé.

Az út nem nedves volt, hanem vizes, csak felfelé a csiga-tempóban ezt nem vettem észre. 40 feletti tempónál azonban pillanatok alatt összecsapott a kerék, bizony bizony, ilyenkor már ajánlatos a sárvédő.

A nagyon kellemes gurulás után átmásztunk a Skanzenhez, ahol Andor csillapította hőveszteségét két melegszendviccsel, egy lábatlan hot-doggal, egy Vilmossal és egy nagyfröccsel.

Ekkor telefonált Friczy, aki elé elindult Andor, mi meg a saját tempónkban fel Pap-rét felé. A sorompónál egyedül hagytuk csapatocskánk lánytagját, mi Solymi papával elindultunk felfelé, mondván, úgyis hamar utolérnek minket. Ez be is következett, azonban Pap-rétre majdnem egyszerre értünk, a gyorsaknak nem kellett sokat várni. Megállás nélkül mentünk tovább Visegrád felé, majd fel a Fellegvárba.

Alu-sas hugica vette észre a nagy száguldás közben, hogy Szente Zoli egy padon ücsörögve defektet szerel. Andor visszament érte, segített defektet javítani, így ők érkeztek utolsóként a Fellegvárba, miközben mi már bedöntöttünk egy kör forraltbort.

A kiegészült csapatocska további körökkel gyarapította a forraltbor-fogyasztást, miközben a ködpárából kemény eső lett.

Andor nagyon fázhatott, a kifogyni nem látszó forraltborforrás ellenére inkább indulni akart, mi még vártunk volna az eső elálltára.

Kb. egy km mászás után a téli bob-pályától kezdődött egy izgalmas lefelé, izgalmas a komoly vízátfolyások miatt. Ezeknek a vízátfolyásoknak megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy kanyarban ömlenek az úton keresztül, nem az egyenesekben. Így aztán elég izgi kanyar előtt a megfelelő tempót belőni.

Az eső nem csillapodott, de már annyira tiszta volt az út, hogy a felcsapódó víz nem koszolt, hanem mosta az eddig összeszedett sarat!

A part menti országúton bekapcsoltuk a lámpákat, libasorba rendeződtünk és váltott vezetéssel , bolyozva, 28-30-as tempóban eljutottunk Leányfaluig, ahol bementünk a bringaútra.

Azt hittem, egyenesben vagyunk, innen már nem jön semmi problémás útszakasz, könnyedén begurulunk Pomázra. Nem vettem számításba túravezetőnk , Andor, eddigi túraútvonal-tervezését.

Szentendrén elindult Andor a patak mellett fel a Skanzen irányába, gondoltam, biztosan menni akar még egy kört, hisz korán volt még.

No, azért ennyire nem volt elvetemült, de a síkon való gurulás helyett bevitt még minket két olyan meredek utcácskára, hogy alig bírtunk felmenni.

Mindezek ellenére csak elértük a pomázi római katólikus templom melletti cserkészházat, ahol kedves fogadtatásban és baromi hagymaszagban volt részünk. No meg forró tea, zsíroskenyér, oklevél, kitűző....... és Szente Zoli mézes pálinkája!

Az eső ellenére nagyon kellemes túra volt, örülök, hogy legyőztem lustaságom, és elmentem, jobb lett volna már reggel Andorral indulni, habár Pilisszántó meg Kétbükkfa nekem már kicsit sok lett volna!

A falatozás után elgurultunk még a HÉV állomásra, ahol elköszöntünk Alu-Sas-hugicától és Friczytől, ők keréken mentek tovább, mi HÉV-re szálltunk.

A megállóban feltettem a kérdést, milyen kellemes lesz az utastársaknak szagolniuk a hagymaszaggal kevert izzadságszagunkat.

Macho-illat... jegyezte meg Andor egy közelben álldogáló szőkeséget mustrálgatva!